Láttatok már fürjet? Úgy értem közelről, nem fényképen, szemtől szembe. ezek kivételesen édes állatkák. Augusztusban beszereztem huszonhat fürjet, két csapat tíz csajszi és három pacák egy csapatban. Be kell, hogy valljam félek a madaraktól, a tyúkok, kakasok a legrosszabbak - raptorok, néznek a "ragadozó-szemeikkel". Szépek, bámulatos, ahogy tudnak repülni a madarak, csak ne csapkodnának a szárnyaikkal, kész vagyok tőlük, ha csapkodnak. Mindig is voltak papagájaim, pintyeim de simogatást nem erőltettem soha. 

Tehát fürjek, tenyésztőtől megvételeztem kicsi madárkáimat, ketrecet vettem, táp beszerezve. Haza érve a kutyák értetlenül bámulták őket.

Jesszus! Ez már megint hozott valamit! Gazdi, te nem vagy normális!

A ketrec nem igazán tetszett nekünk, mert úgynevezett taposórácsos, de gondoltuk majd csinálunk nekik jobbat. Szerencsére a kutyák nem igazán érdeklődtek irántuk, megnézték és kész. Kezdtem mindent beszerezni nekik, hogy jobban érezzék magukat. Eddig csak tápot ettek - unalmas lehetett, mintha mi minden nap szendvicset ennénk- kaptak vegyes darát, tyúkhúrt és egyéb zöldet, mészgrízt - mert a kálcium fontos - vitamint. Néztek is gyanakodva ezekre az új dolgokra, megegyük vagy ez esz meg minket? Győzött a kíváncsiság! Lassacskán elkezdtek tojni, aranyos, pici tojglikat (tojglinak hívom a tojást, aki olvasott Garfield-ot tudja miért). Napközben kitettük őket az udvarra, hogy napozzanak, mert a garázsban laknak. Egy csütörtöki napon jöttem haza munkából és a férjem így fogadott:

- Baj van a fürjekkel. - rémület átfut rajtam, átvertek, betegek, elhullottak, úristen....szív dobog, zakatol, a gőzmozdony cammog csak a szívemhez képest.

- A kutyák megöltek ötöt. - Mi történt? Hogyan? - kérdezem. Hát azt nem tudják, valahogy kijöttek a fürjek.

A ketrec ajtaját az itató tartotta, amit a két kicsi valahogyan lejátszott, így a fürjeknek már egyszerű volt a kijutás. Ha már kint voltak, szaladgáltak, csapkodtak, amire Kamilla is felfigyelt és tollas játékoknak nézte őket. Sajnos négy fürjet megroppantott, gondolom a túláradó szeretet végzett velük, egy meg rejtélyesen  eltűnt - csak a feje meg a zsigerei maradtak, semmi más. A hatodik fürj még életben volt, amikor felfedezték a bulit. Ott feküdtek Kamillával az udvar közepén. Sajnos ő is csak két héttel élte túl a többi áldozatot, agyvérzést kapott és mozgáskoordinációs zavarai lettek, így megszabadítottuk a szenvedéseitől. A hetedik áldozat meg szerintem a saját hibájából halálozott el. Ott találtuk a ketrecben holtan.

Két dolog lehetséges:

1. Kamilla meg akarta puszilni, mert olyan cuki madarak és a túláradó szeretet lecsapott.

2. Beszólt Kamillának, aki ezt nem hagyhatta és túl erősen vette a fejét a szájába.

Ezek után magasabbra költöztettük őket, hogy biztonságban legyenek. Most viszont már kész van a lakosztályuk, így teljesen biztonságban és kényelemben vannak.

A két kicsi teljesen a bűvöletük alá került, még össze is vesztek, ki őrizze őket.

Ami engem illet, a fürjek nézése, gondozása felér egy meditációval. Megnyugtató érzés, és még simogatom is őket, nem csapkodnak, nem csípnek csak érdeklődnek.

Bár elég gyakran kell őket takarítani és nem is a rózsaillat veszi körül őket - hogy jöhet ki ennyi ezekből a kis madarakból, számomra érthetetlen -örülök, hogy itt vannak.

Most újabb fenyegetés tűnt fel, ami komolyan veszélyezteti őket.....

Sir Connan Arthur Doyle: A sátán kutyája című könyvét szerintem ismeritek. Piros szemmel a lápon garázdálkodó, gyanútlan vagy éppen gyanakodó áldozatok torkát átharapó lény. Na, néha Kamilláról is ezt gondolom. :) Ezért hívom én néha Sátánnak. 

Egy nagyon intelligens, okos és gondolkodó kutyáról van szó. Ez önmagában szerencsés dolog is, milyen jó, ha okos kutyánk van és mindent gyorsan megtanul. Kamillánál ez nagyfokú önfejűséggel társul, amit színészi képességeivel vegyítve nagyon jól kamatoztat. Tudtam róla, hogy rág, de úgy gondoltam, hogy csak unatkozik. Le kell foglalni és megoldódik. 

- Szép próbálkozás volt, gazdi! Legközelebb lesz ez jobb is.

A napi két séta, bicajozás után az éjszaka folyamán nagy élvezettel vetette be kertépítő tudását. Eleinte szinte mindent szétszedett, de nem csak megrágott, darabokra tépte. Ha nem voltunk elég körültekintők és valami kint maradt, akkor annak vége volt. A kuka nagy gondossággal kibelezve, tehetetlenül hevert az udvar közepén. Három lába megtévesztő, mert jól megy neki az ásás is - jó lenne, ha ezt a kert felásásánál is megmutatná. Anyukám nagy szenvedélye a kert, a virágok. Örömmel és odaadó szeretettel ápolja, gondozza növényeit. 

Ez az odaadás nem hatja meg Kamillát, az ugráló, mozgó, szemtelenül pöffeszkedő békák játékra teremtettek. :) Először megijedtem, hogy mitől ad ki a kutya ilyen furcsa hangot - cuppogott, mint egy tornacipő a felhőszakadáskor - kiderült, hogy a békáknak nagyon rossz íze van. Elengedi azért mégsem lehet. Hogy nézne az ki? Ki kell ásni alóluk a talajt, de ezek az oktondi állatkák a növények tövénél keresnek menedéket. Sajnos reggel a mami haj égnek áll és arca is olyan vörös a méregtől, mint a kiásott tulipán. Ő inkább a kutyát ásta volna el. A dughagymák is hasonló sorsra jutottak. Mami és Kamilla kapcsolata leginkább a három lépés, inkább három méter távolságban ki is merül. Lassan itt is megtörik a jég, mert mint említettem színészi képességeknek nincs híján, így mindent elkövet, hogy mamitól is kapjon simit. A veteményes kertben való fetrengés nem segít sokat ezen az állapoton. Mondhatnátok, hogy miért nem kerítjük körbe a kertet, nem a kutya hibája. Persze, jogos lenne, ha szeretnénk kerítések között élni. Kamilla tisztában van vele, hogy hova mehet és hova nem, ha szólok a veteményes előtt, akkor kikerüli. 

Az esze megvan, hogy megértse a szabályokat de sajnos allergiás rájuk. :)

Nem szökős egyén, szeret mellettünk lenni, nem próbálkozik szökéssel, de ha van lehetőség, akkor kirándul. Elmehetünk sétálni póráz nélkül, nem megy el, visszajön első - második, harmadik - szóra. a kerítések mögött irigykedve kiabáló kutyák eleinte idegesítette őt, vagy ő idegesítette őket, mert folyton visszaugatott nekik. Fölényesen, peckesen visítva rohangált a kerítések előtt, de ha rászóltam visszajött. Képzeljétek el, hogy úgy sétálsz, hogy vagy a kutyád üvölt vagy te. Békésen kertészkedő, sütögető környékbelieknek biztosan nem te leszel a legjobb szomszéd. Jelentem, már nem üvöltözünk. térjünk vissza a szökni vagy nem szökni vonalhoz. Drága kiskutyánk rájött, hogy kifér a kerítésen. Szuper! - jöhetett a gyanútlan járókelők, biciklisták és kutyások terrorizálása. Persze ebből mi is kaptunk párommal. Gondoltuk biciklire pattanunk, megnézzük a Dunát és a partján a gyengülő nap sugarainál megiszunk egy sört. Mire elindultunk, addigra ötször jöttünk vissza. Az első próbálkozásnál az utca végén azt vettük észre, hogy Kamilla ott tempózik mellettünk széles vigyorral a képén. 

- Hova megyünk? Hoztatok nekem is valami finomat?

Hát mi nem vigyorogtunk ennyire, volt, hogy csak a második házig jutottunk el kutya nélkül. Aztán végre lejutottunk a partra, Kamilla nélkül, kerestünk egy szép helyet, leültünk és kinyitottuk sörünket ... ekkor szólalt meg a telefonom. Anyu hívott, hogy a kutya most ugrott ki a kerítésen és vágtatott el. Sör kiönt - tudom, tudom, megbocsáthatatlan bűn, de szükség ... - tekertünk haza, mire haza értünk ott vigyorgott az udvar közepén.

- Már vissza is jöttetek?Itt nem történt semmi különös.

Másnap vettünk csibedrótot és behúztuk vele a kerítést. Két nap múlva a hátsó szomszéd kertjében volt, ott is csibedrót van azóta.

Persze nem lehet rá igazán haragudni, mert nagyon ért a gazdi szívek olvasztásához. Amikor kint ülök az udvaron és a feje a lábamon pihen, ha kint munkálkodok ott van a közelemben, néha okos buksiját az ölembe dugja és a szemei azt mondják: Te vagy a legjobb barátom! Ilyenkor örömmel ölelem át a nyakát és simogatom meg.

Ha te is azt vetted a fejedbe, hogy magadhoz veszel egy árva kutyát gondolt át, mibe vágsz bele. Ezeknek a kutyáknak van egy számunkra nem ismert előélete, neveletlenek, nem volt, aki megtanította volna nekik, hogyan kell az emberek világában viselkedni. Az utca szabályain kívül nem ismernek más szabályokat, persze az ideiglenesek igyekeznek megtenni a tőlük telhető legjobbat. Ne várjuk el, hogy pár hét alatt mindent megtanulnak, ez hosszú folyamat. Ha számoltál azzal, hogy mostantól saját lakberendeződ és kertépítőd lesz, de még mindig elszánt vagy, látogasd meg kiszemeltedet. Lehet, hogy a sors mégsem őt szánta neked. Vedd figyelembe, hogy az elkövetkező öt, tíz, tizenöt évben gondoskodnod kell egy érző lényről, lesz egy plusz "gyereked". Etetni kell, napi szinten igényli a foglalkozást és orvosi ellátásra is szüksége van. Ha öreg, beteg lesz, akkor sem dobhatod el, hogy elromlott, veszek másikat. Persze vannak helyzetek, amikor .... Még mindig elszánt vagy? Akkor van jó hírem is. Kapsz egy rajongót, én Kamilla mellett megértettem azokat a "celebeket", akiknek van egy őrült zaklatójuk. :) Szeretet, hűség mindenek felett, a séták felérnek egy nyugtatóval és nem érdekel, hogy a főnököd igazságtalan volt veled. A maguk módján ők is úgy gondoskodnak rólad, ahogy te teszed, igaz ők főleg a lelkedet veszik kezelésbe. 

Négy hónap után még mindig elviszi a kint hagyott tárgyakat, de már nem cafatokra szedve találok rájuk, hanem egyben és elég, ha visszateszem a helyükre.

Kamilla....igen, Kamilla... életünk egy mudival. Olvastam már ilyen címet, de ez kivétel. 

Kutyás vagyok, mindig is az voltam, no meg egy kicsit macskás, meg madaras, meg minden állatos. Idén júliusban örökbe fogadtam egy mudit, Kamillát a fajta mentésével foglalkozó szervezettől. Életem egyik legjobb döntése volt, vagy a legrosszabb, még nem döntöttem el. :)

Ő Kamilla. Senkit se tévesszen meg bájos pofija, egy igazi bajkeverő. Még áprilisban botlottam bele a fényképébe egy honlapon, szerelem lett rögtön. Mivel ő is nagyon jól tükrözi az emberi felelőtlenség példáját egészen júliusig várnunk kellett a beköltözésére. Törött lábbal találták, jobban mondva törött lábbal sétált be egy udvarra. Sajnos már 6-8 hetes volt a törése és a jobb mellső lába nem mozog, a képen látható módon áll. Persze vállból képes mozgatni, de nem képes kinyújtani.

Ez őt semmiben sem zavarja, fut, rohan, bicajozunk és a labdák utáni rohangálást is biztonsággal űzi. Igazán akkor van elemében, ha a másik két havanese kutyámat nyúzhatja és fogócskázhat vele.

Ideiglenes befogadója azt hiszem óvatosan végig próbált róla lebeszélni, nem bízott benne, hogy én képes leszek megbirkózni egy olyan kutyával, mint Kamilla. Kétségeim voltak nekem is, de nem vagyok kezdő kutyás, menni fog ez - gondoltam. Amikor elmentünk érte szörnyű hőség volt, igazi kánikula. Amíg megírtuk a papírokat ideiglenese mesélt róla, a mudiról de mindig hozzátette, Kivéve Kamilla!

A mudi ilyen - Kivéve Kamilla! :) A mudi olyan - Kivéve Kamilla! :) 

Életünk azóta nem unalmas, van ki gondoskodjon a napi izgalmakról.

Rögtön az autóban kezdődött, szinte még el sem indultunk, Kamilla ott feküdt a lábamnál, néha felült, majd...majd hirtelen megcsapott a szag. Igen, a kutya másik végéről kipottyanó - mert, ami bemegy az ugye ki is jön - kutyaszar szaga. Szólok a férjemnek, hogy állj meg azonnal, megáll, mi kiugrunk és rögtön Kamillából is távozott az "izgalom". Gyors takarítás, indulunk tovább. Az ég meg küldte tovább a figyelmeztető jeleket, vihar, felhőszakadás, lerobbanó autó. Nem figyeltünk a jelekre. :)

Az elő hónap arról szólt, hogy minden reggelre szétszedte az udvart, én reggel leszidtam és elpakoltam utána, a két kicsivel meg küzdöttek a rangsorért, a gazdiért. Minden nap kétszer sétáltunk, hogy lemozgassuk, könnyebben összeszokjanak a kicsikkel. Idegeskedés, elkeseredettség, szeretet, csodálat, düh és hasonló érzések. Aztán lassacskán elkezdett lenyugodni, kezdett beilleszkedni családunk ritmusába. Néha még mindig Sátánnak hívom és kiborít, de rengeteget változott, a szeretete és hűsége viszont határtalan.

Hogy elhoznám-e, ha újra kezdhetném? Igen.

Megbántam- e a döntésemet? Nem.

Ha elfogadjuk, hogy egy olyan kutyát veszünk magunkhoz, ami hihetetlenül intelligens, arra találták ki, hogy egész nap dolgozzon és szimbiózisban éljen a gazdájával, akkor csodálatos társunk lesz élete végéig. Viszont, ha csak egy kutyát szeretnénk az udvarra, mert kutya az kell oda, akkor pokollá teszi az életünket és mi is az övét. 

Nem köszönöm, hogy megmentették az életét, ezt Kamillának kell megköszönnie, amit meg is tenne, ha emberi nyelven tudna szólni. :) Én arra kérem az olvasót, hogy figyelje megmentőinek munkásságát, tevékenységét és ha van rá módja segítse munkájukat. Ez itt nem a reklám helye, hanem az emberség helye. 

Hogy miért Sátán a beceneve? Sok- sok dolog miatt, ami egy másik bejegyzésbe illik....vagy akár kettőbe is. :)