Láttatok már fürjet? Úgy értem közelről, nem fényképen, szemtől szembe. ezek kivételesen édes állatkák. Augusztusban beszereztem huszonhat fürjet, két csapat tíz csajszi és három pacák egy csapatban. Be kell, hogy valljam félek a madaraktól, a tyúkok, kakasok a legrosszabbak - raptorok, néznek a "ragadozó-szemeikkel". Szépek, bámulatos, ahogy tudnak repülni a madarak, csak ne csapkodnának a szárnyaikkal, kész vagyok tőlük, ha csapkodnak. Mindig is voltak papagájaim, pintyeim de simogatást nem erőltettem soha. 

Tehát fürjek, tenyésztőtől megvételeztem kicsi madárkáimat, ketrecet vettem, táp beszerezve. Haza érve a kutyák értetlenül bámulták őket.

Jesszus! Ez már megint hozott valamit! Gazdi, te nem vagy normális!

A ketrec nem igazán tetszett nekünk, mert úgynevezett taposórácsos, de gondoltuk majd csinálunk nekik jobbat. Szerencsére a kutyák nem igazán érdeklődtek irántuk, megnézték és kész. Kezdtem mindent beszerezni nekik, hogy jobban érezzék magukat. Eddig csak tápot ettek - unalmas lehetett, mintha mi minden nap szendvicset ennénk- kaptak vegyes darát, tyúkhúrt és egyéb zöldet, mészgrízt - mert a kálcium fontos - vitamint. Néztek is gyanakodva ezekre az új dolgokra, megegyük vagy ez esz meg minket? Győzött a kíváncsiság! Lassacskán elkezdtek tojni, aranyos, pici tojglikat (tojglinak hívom a tojást, aki olvasott Garfield-ot tudja miért). Napközben kitettük őket az udvarra, hogy napozzanak, mert a garázsban laknak. Egy csütörtöki napon jöttem haza munkából és a férjem így fogadott:

- Baj van a fürjekkel. - rémület átfut rajtam, átvertek, betegek, elhullottak, úristen....szív dobog, zakatol, a gőzmozdony cammog csak a szívemhez képest.

- A kutyák megöltek ötöt. - Mi történt? Hogyan? - kérdezem. Hát azt nem tudják, valahogy kijöttek a fürjek.

A ketrec ajtaját az itató tartotta, amit a két kicsi valahogyan lejátszott, így a fürjeknek már egyszerű volt a kijutás. Ha már kint voltak, szaladgáltak, csapkodtak, amire Kamilla is felfigyelt és tollas játékoknak nézte őket. Sajnos négy fürjet megroppantott, gondolom a túláradó szeretet végzett velük, egy meg rejtélyesen  eltűnt - csak a feje meg a zsigerei maradtak, semmi más. A hatodik fürj még életben volt, amikor felfedezték a bulit. Ott feküdtek Kamillával az udvar közepén. Sajnos ő is csak két héttel élte túl a többi áldozatot, agyvérzést kapott és mozgáskoordinációs zavarai lettek, így megszabadítottuk a szenvedéseitől. A hetedik áldozat meg szerintem a saját hibájából halálozott el. Ott találtuk a ketrecben holtan.

Két dolog lehetséges:

1. Kamilla meg akarta puszilni, mert olyan cuki madarak és a túláradó szeretet lecsapott.

2. Beszólt Kamillának, aki ezt nem hagyhatta és túl erősen vette a fejét a szájába.

Ezek után magasabbra költöztettük őket, hogy biztonságban legyenek. Most viszont már kész van a lakosztályuk, így teljesen biztonságban és kényelemben vannak.

A két kicsi teljesen a bűvöletük alá került, még össze is vesztek, ki őrizze őket.

Ami engem illet, a fürjek nézése, gondozása felér egy meditációval. Megnyugtató érzés, és még simogatom is őket, nem csapkodnak, nem csípnek csak érdeklődnek.

Bár elég gyakran kell őket takarítani és nem is a rózsaillat veszi körül őket - hogy jöhet ki ennyi ezekből a kis madarakból, számomra érthetetlen -örülök, hogy itt vannak.

Most újabb fenyegetés tűnt fel, ami komolyan veszélyezteti őket.....