Hát nem. Nem érdekli őket, hogy te mit mondasz, mivel érvelsz.

Mióta Kamilla velünk van elég sokat morgolódok a szomszédok és az utca embere miatt. Kamilla nehéz természete miatt elég sokat kell vele küzdeni a, hogy a falka ranglétráján megtartsam a pozíciómat. Nem adja fel. Nem. Próbálkozik. Nyáron már nagyon büszke voltam rá, nem rongált, nem lopott és nem gyilkolta le a csirkéket. A cipők és papucsok éjjel nappal biztonságban ott sorakoztak a teraszon. Viszont az asztalról még mindig pofátlanul lelopta az ételt. Ezért elkezdtem arra tanítani, hogy csak parancsra vegyek el az ételt. Szépen és gyorsan megtanulta, hogy csak akkor kezd el enni, ha erre engedélyt kapott. Aztán jött a nagy visszaesés, lelopta a sütimet az asztalról. Nem értettem a dolgot, mígnem megláttam a szomszédot, amint dobálja be az ételt Kamillának. A másik szomszéd is lebukott, boldogan etette a kutyát. Persze az ember nem szeretné megbántani a szomszédait, főleg ha olyan kedvesek, mint ők. 

Persze ott vannak még a rendeletek is, ami csak ránk, igen ránk, kutyásokra vonatkoznak.

Az értetlen emberekre is kellene ilyen rendelet. :( Tegnap veszekedtem egy bácsival, mert először beszél a kutyámhoz ( aki a kerítés mögött ugat, hörög, üvölt. A kerítésen csibedrót tuti, ami fix alapon) majd nem törődve ezzel benyúl, én jelzek a kutyának, hogy ne egye meg, szívem már a kerítésen dobog, majd üvöltök, hogy ne simogassa meg, mert harapni fog.

Válasz: Lássa csak! No! Ismerem én a kutyákat, nem harap ez! Ja, előbb jeleztem neki. Csókolom, a kutya kapott egy feladatot: őrizd a házat és az udvart. Nekünk családtag, de ő dolgozik is. Nem kerti dísz. Tessék a szomszéd Döncikét simogatni, aki már 12 éves és nincs foga, emellett tök süket. A kutyáimnak én vagyok a gazdája, én felelek értük , én nevelem. Ne tessenek már beleszólni, hogy harap vagy nem! Én tudom mire képeztem. Ugyan ez a szomszédok, akik etetik a kutyát (mert olyan szomorúan nézett). A kutya kap rendesen enni, emellett éppen azt tanulja, hogy parancsra egyen, hogy a mérgezést és az asztalról lopást megelőzzük. Köszi, három munkám ment kárba. Nagyon aranyos gesztus, de tessék megkérdezni. Mi van, ha szegény allergiás éppen valamire? A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Ne öljük meg szegény Fickót csirkecombbal ( mert manapság sok kutya allergiás a csirkére).

Én ne engedjem el, mert közterület, mert vadászterület gyakorlatilag Magyarország egész területe, szedjem össze utána a piszkot, DE! a másik utcából ide hozza sza...atni, kitaposni a növényeket, ő megmondja, hogy harap e vagy nem, benyúl a kerítésen, lefeszítve a drótot. Neki nincsenek szabályok?

Értem én, hogy ne zavarjuk egymást, próbáljuk úgy élni, hogy tiszteletbe tartjuk a másikat, az életben vannak írott és íratlan szabályok. Ezeket vagy betartjuk vagy nem, esetleg néha kicsit lazábban értelmezzük őket esetleg túl szigorúan vesszük. DE! Kérem, ha én betartom és nem engedem szabadon csatangolni, riogatni más embereket, nem hagyom, hogy Cilikét megegye, mert a Mari néni hiányolná szegényt, nem hiszem, hogy túl nagy kérés lenne, hogy mások tartsák tiszteletbe személyes életteremet (házam, udvarom, családom, barátaim, állataim), a békés együttéléshez szükséges szabályokat, normákat vegyék figyelembe?! 

Ugye- ugye? Két éle van mindennek.